2017.07.30.

Odakint a hűvös őszi időben már sárgulni, hullani kezdtek a levelek, idebent a bankban pedig a megszokott körülmények. Puha, selymes szőnyeg, fából készült nagyon szögletes bútorok, tisztaság, az a fura, kicsit szúrós hivatali szag, halálos csend, neszezést alig hallani. A biztonsági őr is az unalomig ismert karakter. Kicsit túlsúlyos, csak fizikailag van jelen, fejben valahol teljesen máshol jár, rá sem hederít a sorban állókra.

István már vagy tíz perce áll a sorban. Kicsit zsibbadni kezd a bal lába, ezért áthelyezi a súlyát a jobbra. Közvetlenül előtte a várakozók között egy dekoratív, harmincas nő áll, piros kosztümben. Alapvetően nem kedvence a piros szín, de a nő tetszik neki, és az igazat megvallva, jól is áll rajta ez a ruha. Mögötte pedig egy idős nő álldogál, aki a rúzsát félrekente, és ráadásul valami irtózatosan irritáló és orrfacsaró parfümöt használ. De próbál nem odafigyelni rá, kár lenne felidegesítenie magát egy ilyen kis semmiségen.

Már csak a piros ruhás nő áll előtte, alig várja, hogy végre sorra kerüljön. Nehezen múlnak a másodpercek, de úgy fest, végre ő jön. Közelebb lép az ügyintéző ablakához, zsebre dugja mindkét kezét, de az egyiket rögtön elő is húzza, majd halkan megszólal:

- Feltűnés nélkül tegye a pénzt a zsákba!

Címkék: várakozás

Ezeket a cikkeket olvastad már?