Nyugalom!

Balázs kényelmetlenül fészkelődik az ócska műanyag székben. A kezét tördeli, majd egymáshoz dörzsöli izzadt tenyereit, pattogtatja a körmeit, aztán kicsit rágja is őket, végül kezdi elölről. A körömrágásról már rég leszokott. Legalábbis eddig azt hitte. Mindeközben a koszos padlót bámulja, ami talán nem is piszkos, csak nagyon kopott? Bűvöli a feltűnően réginek tűnő szemeteskukát, számolgatja a csempéket a falon, de mindig felkapja a fejét amint valami mozgást vesz észre a szeme sarkából. Eddig azonban semmi. Nem szól hozzá senki. Pedig már vagy századszor reméli, hogy végre megszólítja valaki. Holott tudja, hogy csak azon a bizonyos ajtón jöhet ki az a személy, aki neki hozza a hírt.

Az órájára néz, és szörnyülködve döbben rá, hogy kicsit több mint három órája ücsörög egy helyben. Feláll és megérzi, teljesen elgémberedtek a lábai, de ez eddig fel sem tűnt számára. Leguggol párszor, aztán elkezd sétálgatni. Tesz néhány lépést, de nem akar eltávolodni az ajtótól. Ami még mindig nem akar kitárulni. Már tényleg az őrület határán egyensúlyoz, amikor végre mégis nyílik az ajtó. Balázs azonnal odarohan, de az orvos rögtön csitítgatja:

- Nyugalom! Mindketten jól vannak. Szívből gratulálok! Kislánya született.  

Címkék: boldogság
http://egypercesek.blogstar.hu/./pages/egypercesek/contents/blog/40332/pics/lead_800x600.jpg
boldogság
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?