Ötödik

Ötödik

2017.08.13. | OneMinuteMan

Péter már borzalmasan izzad. Talán még sohasem volt ilyen ideges. A keze ökölbe szorítva, a pulzusa az egekben, már a látása sem tiszta.

Tovább
Tegnap

Tegnap

Tovább
A sorban

A sorban

Tovább
2017.08.13.

Péter már borzalmasan izzad. Talán még sohasem volt ilyen ideges. A keze ökölbe szorítva, a pulzusa az egekben, már a látása sem tiszta. Az izzadtság csípi a szemét, folyamatosan pislog, a torka kapar, érzi saját dübörgő szívét ahogy szinte kiszakad a mellkasából. A pólója már úszik a verejtékben és a testére tapad. Máskor gyűlöli ezt az érzést, de most nem ez a legnagyobb baja. Az a gond, hogy az idő sehogy nem akar múlni. Már csak néhány másodpercet kell kibírni. De milyen végtelenül hosszúra nyúló másodpercek ezek.

Eddig sem könnyen repült el ez az előző néhány perc, de az ehhez képest semmi sem volt. Mert ami most következik az már felér egy gyilkossági kísérlettel. Az sem sokat segít, hogy néhány röpke pillanat alatt millió gondolat fut át az agyán egyszerre. Az élete, a múlt, a jelen és a jövő azonban fénysebességgel elrepül az agyban, és visszarángatja őt ide, ebbe az őrjítő helyzetbe. Fél a következő pillanatoktól és mégis alig bírja már kivárni. Legyen már vége! Vagy így, vagy úgy, de legyen már vége! És ekkor megszólal a várva várt női hang:

- Az ötödik nyerőszám a huszonhetes!

Péter artikulátlanul ordítani kezd, minden ízében remeg és megfeszül minden izom a testében. Az Ő ötödik száma a harminckettes.

Címkék: őrület, szerencse
2017.08.06.

Óriási rendetlenség uralkodik a tizedik emeleti szobában. Az ágy bevetetlen, a bőröndből a ruhák szanaszét dobálva, mindenhol üres üvegek, a levegő elhasznált. A behúzott függönyökön át éppen csak beszűrődik a napfény. Ahogy ez egy hotelben legtöbbször megszokott. Balázs feje iszonyúan hasogat. Az előtte heverő üvegek száma alapján ez nem is meglepő. Kiitta az egész minibárt az utolsó cseppig. Sőt, még azt az üveget is kiürítette amit ráadásként vásárolt. Utálta a tegnapi tárgyalást. Sőt, gyűlölte ezt az egész üzleti utat. Tudta, hogy az egész csak sok hűhó semmiért.

Ráadásul már induláskor ott volt benne egy nagyon rossz érzés, az a tipikus megmagyarázhatatlan balsejtelem. Nem szimplán azért, mert értelmetlennek tartotta ezt a látogatást. Nem. És sajnos a tegnap este megadta a választ a rossz előérzetre. Nem érte el telefonon a feleségét. Több üzenetet küldött de egyik sem ment el. Még a hangpostára is rábeszélt, pedig mindig is irtózott a „sípszó után hagyjon üzenetet” szövegtől.

Balázs a távirányítóért nyúl és bekapcsolja a tévét. Pár másodperc múlva megjelenik a kép. Éppen a híradó megy, benne egy tegnapi baleset képeit mutatják. Összesen öten haltak meg a frontális ütközésben. Köztük egy nő és két gyerek. A felesége és az ikrek.

Balázs nagyot sóhajt, a szeme könnyben úszik. Tegnapig volt kikért az életét adni. Ma pedig már nincs miért élni. Lassan feláll, kitámolyog az erkélyre, átmászik a korláton és ugrik.

Címkék: halál, szomorúság
2017.07.30.

Odakint a hűvös őszi időben már sárgulni, hullani kezdtek a levelek, idebent a bankban pedig a megszokott körülmények. Puha, selymes szőnyeg, fából készült nagyon szögletes bútorok, tisztaság, az a fura, kicsit szúrós hivatali szag, halálos csend, neszezést alig hallani. A biztonsági őr is az unalomig ismert karakter. Kicsit túlsúlyos, csak fizikailag van jelen, fejben valahol teljesen máshol jár, rá sem hederít a sorban állókra.

István már vagy tíz perce áll a sorban. Kicsit zsibbadni kezd a bal lába, ezért áthelyezi a súlyát a jobbra. Közvetlenül előtte a várakozók között egy dekoratív, harmincas nő áll, piros kosztümben. Alapvetően nem kedvence a piros szín, de a nő tetszik neki, és az igazat megvallva, jól is áll rajta ez a ruha. Mögötte pedig egy idős nő álldogál, aki a rúzsát félrekente, és ráadásul valami irtózatosan irritáló és orrfacsaró parfümöt használ. De próbál nem odafigyelni rá, kár lenne felidegesítenie magát egy ilyen kis semmiségen.

Már csak a piros ruhás nő áll előtte, alig várja, hogy végre sorra kerüljön. Nehezen múlnak a másodpercek, de úgy fest, végre ő jön. Közelebb lép az ügyintéző ablakához, zsebre dugja mindkét kezét, de az egyiket rögtön elő is húzza, majd halkan megszólal:

- Feltűnés nélkül tegye a pénzt a zsákba!

Címkék: várakozás
2017.07.23.

Balázs kényelmetlenül fészkelődik az ócska műanyag székben. A kezét tördeli, majd egymáshoz dörzsöli izzadt tenyereit, pattogtatja a körmeit, aztán kicsit rágja is őket, végül kezdi elölről. A körömrágásról már rég leszokott. Legalábbis eddig azt hitte. Mindeközben a koszos padlót bámulja, ami talán nem is piszkos, csak nagyon kopott? Bűvöli a feltűnően réginek tűnő szemeteskukát, számolgatja a csempéket a falon, de mindig felkapja a fejét amint valami mozgást vesz észre a szeme sarkából. Eddig azonban semmi. Nem szól hozzá senki. Pedig már vagy századszor reméli, hogy végre megszólítja valaki. Holott tudja, hogy csak azon a bizonyos ajtón jöhet ki az a személy, aki neki hozza a hírt.

Az órájára néz, és szörnyülködve döbben rá, hogy kicsit több mint három órája ücsörög egy helyben. Feláll és megérzi, teljesen elgémberedtek a lábai, de ez eddig fel sem tűnt számára. Leguggol párszor, aztán elkezd sétálgatni. Tesz néhány lépést, de nem akar eltávolodni az ajtótól. Ami még mindig nem akar kitárulni. Már tényleg az őrület határán egyensúlyoz, amikor végre mégis nyílik az ajtó. Balázs azonnal odarohan, de az orvos rögtön csitítgatja:

- Nyugalom! Mindketten jól vannak. Szívből gratulálok! Kislánya született.  

Címkék: boldogság
2017.07.16.

A mobiltelefon ébresztő funkciója működésbe lép és az alvásnak ezennel vége. Beköszöntött egy újabb reggel. De már legalább tavasz van, ilyenkor az ébredés is sokkal-sokkal könnyebb. Az éjjel sikerült ismét valami sületlenséget álmodni, Nimród erre próbál pontosan visszaemlékezni, de az esetek többségében alulmarad ebben a küzdelemben. Ahogy most is.

Az egyik lába kilóg a takaró alól, és mivel egész éjjel nyitva maradt az ablak, kicsit átfázott a kikandikáló végtag. Gyorsan behúzza a takaró alá, ahol rögtön érzi is ahogy kezd átmelegedni. Szépen lassan kinyitja a szemét, és örömmel nyugtázza, hogy a nap máris süt. Ez a nap egyik másodpercről a másikra jobb és jobb.

Egy csiga lassúságával fog neki a nyújtózkodásnak. De ebben a pillanatban meghallja, hogy elkezd mellette mozgolódni valaki. Nimród lassan jobbra néz, és Ő már mosolyog.

- Jó reggelt! – mondja azzal az összetéveszthetetlen mosollyal a szája sarkában.

Ebből a tökéletesre sikerült ébredésből Nimród már tudja, hogy ez bizony egy nagyon szép nap lesz.

Címkék: boldogság, reggel

Ezeket a cikkeket olvastad már?